Tersánszky Józsi Jenő, a reneszánsz ember

A Cervinus Művészeti Fesztivál ötödik napja igazi irodalmi csemegét tartogatott a nagyszámú, irodalmat kedvelők körében. „Egy szabálytalan zseni történetei” címmel zenés irodalmi estre hívták az érdeklődőket. Boronyák Gergely és Timkó János 2021-ben Karinthy Frigyessel, 2022-ben Rejtő Jenővel ismertették meg a nézőket, akik munkásságát mindketten szeretik. Ebben az évben Boronyák Gergely harmadik kedvencét, Tersánszky Józsi Jenőt hozták közelebb a Vízi Színház nézőihez, ezúttal csatlakozott a két művészhez Ragány Misa is.

Tersánszky Józsi Jenő életét Boronyák Gergő olyan lelkesedéssel, szeretettel mutatta be, hogy valóban kedvem van keresgetni Tersánszky írásai között. Írásom, Gergőtől hallott mondatok töredéke (nem szó szerint, nyilván terjedelmében sem), amiről szó volt, hogy picit visszaadja az íróról mondottakat. A cím is Gergő egyik jelzője az íróra és nagyon is illik rá, hiszen tanulni lehet életéből emberséget, szerénységet, tudást, kitarást, újrakezdést. Neveltetéséből is adódott tudása, művészetek iránti szeretete. Festőnek készült, mégis jegyzőgyakornok, majd gyakornok lett, jogi pályára készült, de elmulatta a felvételire szánt pénz, ezért segédmunkát vállalt. Első írása 1910-ben a Nyugat című folyóiratban jelent meg. Alig egy évvel később, már novelláskötete is kiadásra került.

Ami jellemző volt rá, élete (1888-1969) során soha semmilyen párt, rendszer mellé nem állt, saját maga teremtette világban élte életét. Mindig a gyengéket segítette, lehetősége szerint – és azon túl is –a rászorult emberek számíthattak rá. Ahogy Gerő fogalmazott: „Tersánszky Józsi Jenő nem volt mártír, nem volt hős, EMBER volt! Nála nagyobb, jószívűbb ember nem volt.”

A regényciklus, amit 1923 és 1963 között ír, a kisembert – Kakukk Marcit –, a csavargót mutatja meg, minden hibájával, emberi tulajdonságaival együtt. A szabados fogalmazás miatt gyakran meggyűlt a baja a cenzúrával.

Amikor betiltották meséket kezdett el írni, ezzel „cselezve” ki a hatalmat. Így született meg a Misi Mókus kalandjai. Négyszer (1929, 1930, 1931, 1934) kapta meg a Baumgarten-díjat, a Kossuth-díjat 1949-ben.

Tersánszky a HUMÁNUM-ot tűzte zászlójára, és meg is valósította azt. Gergő sok történetet mesélt, ami nagyon izgalmassá, érdekessé teszi Tersánszky Józsi Jenőt, de minden történet az emberségéről szólt.

Az életéről szóló részek között írásaiból, verseiből, róla szóló cikkekből olvasott fel János és Misa. Ami még izgalmasabbá, színesebbé tette az estet, az az, hogy Gergő és János gitárt is hoztak és gitárral kísértek három dalt, amit mindannyian énekeltek.

Gergő, János, Misa – köszönet a nagyon szép, érdekes, izgalmas újdonságért. Kivételes, különleges estének voltunk részesei. Az írás nem adhatja vissza az este hangulatát, de az író hatalmas életművét sem. Gergő kívánságával egyet értve, remélem sokan leemelik a polcról, kiveszik a könyvtárból vagy megveszik Tersánszky Józsi Jenő írásait, könyveit, ismerkednek kalandos életével, műveivel.

A szép számban megjelent nézők hosszú tapssal köszönték meg a színművészeknek az estét!

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

P.S. Az irodalmi est végén a TESSEDIK SÁMUEL MÚZEUM a MUNKÁCSY MOST kiállításához kapcsolódva felajánlott három hűtőmágnest és három belépőt. Az ajándékért megkellet „dolgozni”! Dósa Zsuzsa segítségével azok a nézők kaphatták, akik az esttel összefüggő kérdésekre tudtak válaszolni. A hat kérdésre – aki odafigyelt – lehetett tudni a választ, hiszen elhangoztak.

Tersánszky Józsi Jenő, a reneszánsz ember