Az Éjszaka Színei címre keresztelt show pont nem az volt, ami az unalmas éjszaka színeit jellemzi: se nem szürke, sem nem sötét, hanem pompás, és vidám, és andalító egyszerre. Hihetetlen, hogy ez már a tizenegyedik.
Ha jobban belegondolunk: egy 11 éves sose szórakoztató. A 11 év már bőven hisztikorhatár, a 11 éves ugyan már zenét hallgat, de sose olyat, amit mi is szeretünk, és a 11 évessel – bocs, de így van – piálni sem mehet az ember, mert igen hülyén veszi ki magát, hogy a gyerek kéri ki a 10. sört, mert apa már fáradt felkelni.
Milyen szerencse, hogy a Cervinus Művészeti nem természetes személy, hanem egy Fesztivál. És micsoda mák, hogy ez a fesztivál már 11 éve van nekünk, hogy velünk van, hogy lehet várni, izgulni érte, aztán pedig, amikor megérkezik, akkor hátradőlni is szabad, és teleszájjal-tapsostenyérrel élvezni az egész két hetes hepajt. Persze a 10., az a jubileumi, az hatalmas ünnep – a 11. már csak ráadás lehet… gondolnánk. Aztán a nevezett Fesztivál szervezői a Szarvasi Vízi Színházban július 13.-án úgy ránk cáfoltak, mint a sicc.
Dósa Zsuzsa, a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója bevezetőjében nekünk köszönte az estet – ahogy ő fogalmazott: az idő, az olyan értékes, tán a legértékesebb valami, amit ha adunk, visszavenni már nem lehet. Épp ezért drága holmi, így az időnkkel játszani csak felelősséggel szabad. Avagy: ha mi most adunk az időnkből, ők majd (ígéri:) úgy játszanak, a színpadon, hogy elégedettek lehetünk a vásárral. A Cervinus Teátrum teljes gárdája és még néhány kedves vendégművész szavatolta a gondtalan kikapcsolódást (és a zökkenőmentes idő-adásvételt) – ám előtte a Szarvasért Alapítvány még átadta az idei szarvast 2022 leginkább szarvasijának, aki ebben az évben (a szarvasi) Babák Mihály polgármester lett.
S ő aztán – Csasztvan Andrással, a Cervinus Teátrum Ügyvezető Igazgatójával közösen – meg is nyitotta a fesztivált.
És milyen jól tette.
A szín keveset mutatott, mégis sokat ígért: nem hiába emlegették már korábban a szakik a megújult fénytechnikát, és a színpadhoz hozzápakolt kütyüket, július 13.-án minden mocorgott, füstölt, fényelt és ragyogott, úgy, ahogy annak egy ilyen vállaltan show elemekkel felturbózott műsornál lennie kell. Megmutatta magát a műszaki háttérvokál. A gyöngyvásznak vetítőfelületeit ötletesen és gazdagon színezték tele – ha telehold kellett, akkor azzal, ha pedig Szarvas város logója (hiszen ő is ünnepel – idén már 300 éves), akkor azzal. De mindez persze mit sem ért volna, ha nincsenek azok a tehetséges és alázatos színészek, akik a show must go on-t adták, akik a hátukon vittek minket a vastapsig, és szórták tündérpor gyanánt bele a flowt a közönség arcába. Szúnyog legyen amúgy, aki egy ilyen teltháznak ellenáll: a szarvasiak láthatóan becsülik a saját teátrumukat, mert lelkesedéssel teli bőröndöket cipelve lakták teli a Vízi Színház nézőterét.
Ezt hívják tán, az ilyen otthonos, a teátrumot hűséggel követő publikum nyújtotta biztonságot a színészek úgy, hogy közönségi élmény.
De milyenek voltak az Éjszakai Színei? Nos, pompásak. Lassan kezdődött, némi melankólát szolgált fel ekkor a közönség számára a nyitópáros, majd a gyerekkel tévedni a színpadon nem lehet tétel bizonyítása következett (és valóban: ha a ilyen tehetséges és bájos), aztán szépen lassan elszálltunk Musicáliába: a Chicago magyar vs. szlovák szexizése, vagy a Betty Boopra tekert Például te, te, te majd tovább , az opera és operett varázslatába, és ez mind főnyereménynek bizonyult. Álljon itt a teljes névsor: Benedekffy Katalin,Timkó János, Boronyák Gergely Tatár Bianka, Szente Árpád Csaba, Nárdházy Péter, Nagy Róbert, Papp Csaba, Schupp Gabriella, Enyingi Zsófia, Eva Javorská, Rigler Renáta, Gulyás-Dobó Szofi, Csanády Bernát, Horváth Judit, és a Cervinus Teátrum Tánckara, valamint a Duna Művészegyüttes táncosai, Dósa Zsuszsa szerkesztésében és Varga Viktor rendezésében mutatták meg, hogy az est színei, azok nem a szürkékből állnak. Hanem ha kell, túlragyogják a szivárványt is.
Aki itt volt, az egyébként nagy vonalakban arra is választ kaphatott, mit tartogat a nézők számára a két hetes Cervinus Művészeti Fesztivál (a 11.). A teljes műsor elérhető Itt – mi pedig leállunk a tapssal, pedig ez a trupp megérdemelné, hogy, mint megveszett csattogó lepkék, sose stoppoljuk a tenyerünket.
Írta: Adamik Zsolt