A földi javaknál fontosabb a szeretet

A XIII. CMF 12. napján a Cinka Társulat mutatta be Doja, a cigány tündér című táncjátékát, Oláh Márkó rendezésében. A Társulatot szarvasi fiatalok alkotják Oláh Márkó vezetésével. A mese történetét kicsit átdolgozták. Eredetileg csak táncos produkciónak indult, de úgy érezték kell egy kevés szöveg, amit Fabacsovics Lili írt, a koreográfus Oláh Márkó és Szabó Róbert.

A falu szélén élnek a cigányok, akiknek Zurkoja (Eva Javorská), a varázsló, a bölcs asszony mesél Dojáról, a cigány tündérről. A falu lakói: Csádi (Szabó Róbert), Vutár (Sipos Balázs), Mutó (Papp Csaba), Runó (Oláh Márkó), Dzsilla (Árgyelán Edina Kitti), Biborka (Zelei Janka), Holba (Kis Virág) elég rosszul élnek, ráadásul leég a sátorból készült szállásuk, mert ellopták Zurkoja köveit. Dojához fohászkodnak, aki megjelenik, de nem a valóságban, csak hangban, hogy elmondja kőházakban fognak élni, jómódban. Egy kikötés van, az erdőbe nem mehetnek be. Ezt be kell tartaniuk!

Vándorolnak, házat építenek, jól élnek. Csádi, keze megsérül (tüske megy bele), és kezd elfertőződni a seb, de az erdőbe nem mehetnek gyógyfüvekért. Éjszaka az erdő elvarázsolt lényei közül Eruil (Máté Szabina) meggyógyítja Csádi kezét, a fiú bele is szeret jótevőjébe. De köti az ígérete nem mehet be az erdőbe, de a szíve mindenképpen megakarja keresni jótevőjét így mégis bemegy az erdőbe néhány társával. A Szüllákok (Palyov Attila Teremy Samu Strassburger Csaba Teremy Dóra) az erdő elvarázsolt lakói nagy szélvihart kavarnak, a házaik tönkre mennek, így ismét fedél nélkül imádkoznak Dojához (Balázs Henrietta), a cigány tündérhez, aki ezúttal megjelenik. Hajlandó elvinni őket azzal a kikötéssel, hogy csak egy dolgot vihetnek magukkal, ami a szívüknek a legfontosabb. De mindenki vinni akarja a maga „kincseit”, ezért sorban esnek le a földre, mert nem tudnak kapaszkodni a tündér hajába, hisz „kincseiket” fogják. Csak Csádi és Eruil nem vitt semmit, hiszen nekik az egymás iránti tiszta, őszinte szerelem volt fontos, ők az önzetlen szerelmet vitték magukkal, így megmenekültek.

Csak hinni kell a csodában és teljesül, ha nagyon akarjuk, de el kell engedni a felesleges tárgyakat, a földi javakat, mert a természettel harmóniában lehet csak élni. Azt, hogy be kell tartani az ígéreteket. A mese értéke, hogy bölcs mondanivalójával kicsik és nagyok leszűrhetik azt, ki mit tanult a látottakból. Nagyon kedves, aranyos mesét láthatott a közönség!

A szereplők fantasztikus teljesítményt nyújtottak, mindannyian! A bemutató után ugyan leírtam, de ma is azt gondolom, hogy ilyen tehetséges fiatalok, akik Szarvason próbálnak tanítani, Szarvas hírnevét vinni, a tenni akarásuk, a jobbító szándékuk minden tiszteletet megérdemel.

A zenei anyagot Oláh Márkó, autentikus, és más zenei világot is tükröző zenéből válogatta, mert úgy gondolta, a csak autentikus zene megszólaltatása ma már kevés. A felvételeket fiatal zenészek játszották fel, amelyben szerepe volt a vonósoknak, a szimfonikus zenének is, elhangzott például sirató is, a nemzetközi cigány himnusz az elején, a végén a magyar himnusz egy-egy részlete, amivel zárult a kör, hiszen egy hazában, együtt élünk – mondta Oláh Márkó a novemberi bemutató után.

Világítás, Valach Vendel, a látványos jelmezek Balázs Henrietta, a díszletet Budai Károly munkája volt.

Aranyos jelenet volt az előadás után a Doját játszó Balázs Henrietta a színpadra visszatérve kamera elé állt a boldog gyermekekkel, hogy emlék maradjon a nagyszerű előadás a pici nézők számára.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

A földi javaknál fontosabb a szeretet